Bízom benne, hogy a kissé döcögősre sikeredett indulás után annál nagyobb pörgésre számíthat a múzeumbarát olvasó. Pillanatnyi késedelem oka, a nagyon zsúfolttá vált szezonkezdet. Történt ugyanis, hogy a Színészmúzeum múlt év őszén felújítás, átrendezés, építkezés miatt bezárt, s egy teljesen újjávarázsolt belső térben, szakmai prezentációiban, a kiállítási anyag bemutatásában is frissen és üdén lépett a nagyközönség elé. Igen ám, de jött a nyár, és a nyár a múzeumok életében nem olyan, mint mondjuk a strandoknál. Mivel Miskolc egyetlen sétálóutcáját épp munkagépek foglalják el teljes hosszában, s a villamos síneknek már nyoma sincs, következésképp a közlekedés ahelyett, hogy egyszerűsödne, inkább bonyolódik, szóval az amúgy is csendes nyári turista (és nem szalámi) hónapok még nagyobb nyugalommal borultak a múzeumi termek hűvösére. Ilyenkor a múzeumi munkatársak egy része is szabadságon, vagy éppen a strandon, szóval az élet megy, csak épp nem abba az irányba, amelyből majd múzeumi híreket kovácsolni lehet. Aztán, ahogy a szeptember a völgyben nyíló kerti virágokkal egyetemben beköszöntött, a múzeumi élet is felpezsdült. Jöttek sorra az iskolás csoportok, egymás kezébe adva a kilincset. No, itt tartunk most. Eme szerény kis blog pedig várt a sorára. No most vagy sora!
Mondják, a türelem nagy erény, mi már nem kérünk sokat, csak még picit, hogy összeszedjük a nagy kapkodásban magunk!